A kvantummechanika, a XX. század rendkívül sikeres elmélete, az atom- és molekulafizika, a szilárdtestfizika, a magfizika, a részecskefizika alapja a klasszikus fizikával való kapcsolat pontos felderítése terén befejezetlen, kidolgozatlan maradt. Ennek következménye volt a kvantummechanikai mérés problémája és annak tisztázatlansága, hogy Bell tételének pontosan milyen következményei vannak.
Jelen cikkben ezeket a problémákat igyekeztem bemutatni egy lehetséges megoldásukkal együtt. Ha a javasolt megoldás helyesnek bizonyul, akkor a fizikai realitásra vonatkozó elképzeléseink alapvető változtatást igényelnek, viszont a lokalitás elve a kvantumjelenségek területén is szigorúan érvényes marad. Nem sérül tehát az az elv, hogy a fizikai hatások legfeljebb fénysebességgel terjedhetnek.
Köszönetnyilvánítás
Az évek folyamán számos hazai és külföldi kollégával beszélgettem
a kvantummechanika alapkérdéseiről. Szeretném köszönetemet kifejezni
mindannyiuknak. Az egyes részletek mélyebb megértésében különösen
nagy segítségemre
voltak azok a beszélgetések és/vagy viták, melyeket
Andreas Bringerrel,
Gert Eilenbergerrel,
Michael Eiselével,
Geszti Tamással,
Gnädig Péterrel,
Robert Grahammal,
Györgyi Gézával,
Janszky Józseffel,
Károlyházy Frigyessel,
Hans Lustfelddel,
David Merminnel,
Peter Mittelstaedttel,
Nagy Károllyal,
Szabó Lászlóval,
Szépfalusy Péterrel,
Trócsányi Zoltánnal,
Anton Zeilingerrel
és
szerzőtársammal, Dennis Dieks-szel folytattam.
Köszönetet mondok Tél Tamásnak a kézirat gondos átolvasásáért és
számos jobbító javaslatáért.
Jelen publikáció a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásával jött
létre.